Az indulás előtti megbeszélésen mindnyájunkat felkészítettek arra, hogy a gyerekek nem szívesen írnak és jegyzetelnek. Éppen ezért drukkoltunk egy kicsit, egészen az első találkozásig, hiszen az írás elengedhetetlen feltétele a rádiós műfajok elsajátításának. Mindnyájunkat meglepett, hogy az első helyzetgyakorlatok alkalmával spontán a füzetért és a tollért nyúltak. Valamennyi gyerek több órán keresztül írt és jegyzetelt. A kisebbek – kevesebb ötletük lévén – hamarabb végeztek, mint a nagyok, így aztán volt, aki ötször egymás után írta le ugyanazt a kitalált mesét, szöveget, majd újra és újra megmutatta, bezsebelvén az újabbnál újabb dícséreteket.
Egy fiatal családnál aludtunk, ahol többfogásos vacsorával vártak bennünket. Az este hosszú volt, majd’ mindenki benézett kicsit, a szomszédok, a szülők, testvérek. Eleinte azt gondoltuk biztosan a „pestiekre” kíváncsiak, de csakhamar megtudtuk, hogy itt bizony még mindig természetes a szomszédolás, beszélgetés. A ház elcsendesülte után leültünk végignézni az első nap munkáit és a felméréseket. Amikor a kettőt egymás mellé helyeztük olyan volt, mintha nem is ugyanazok a gyerekek csinálták volna. Híres cigány festőket, művészeti stílusokat alig-alig tudtak megnevezni, ám olyan képek készültek, mintha évek óta képzőművészetet tanultak volna. Nem tudtuk megmondani honnét „jöhettek”a számunkra is ismeretlen, gyönyörű formák. Nemigen találkozhattak hasonlóval sehol. Nem másolhatták sehonnét.
Haluska Ibolya

Akadálymentes weboldal

 

- Hírek ESZA

NyelvEsély Partnerintézmény
Szociokulturálisan érzékeny, fenntartható tanulás 

 

Ma 20

Tegnap 29

Héten 122

Hónapban 859

Összesen 42732

Jelenleg 67 vendég és nincs tag online

Copyright © 2016-2017 All Rights Reserved.